ÜdW00d5t0ck OttHonLapján!

Főoldal :: Magamról :: Számítástechnika :: Természet, feletti :: Képek :: bLog :: Gyerkőc :: TechbLog :: Írásaim :: Linkek :: Referenciák :: Elérhetőség

Elkezdtünk babanaplót írni, de mivel modern szülők vagyunk, interneten. Maga a blog már kész van, meg már ráírnivaló is van, most már csak bejegyzéseket kéne csinálni :)
Én ma ügyintézni próbálok, megpróbálok a gyermeknek anyakönyvi kivonat meg TAJ kártyát intézni.Előbbi tuti, utóbbi kevésbé valószínűleg lesz meg. Aztán majd jöhet az adókártya, lakcímkártya, stb. Jó lenne ezeket minél előbb letudni, remélem a héten sikerül. Ma egy nagyon hasfájós napot tartottunk. Gyakorlatilag déltől, de leginkább este 8tól folyamatos hasi panaszok érkeznek, leginkább kiabálás és sírás formájában. Mostanra lenyugodni látszanak a kedélyek, később még jelentkezem a fejleményekkel :) Nos... most akad egy kis idő, írok pár sort.
Tegnap dél körül hazajöttek végre. A kórházi gyerekorvos péntek reggel leadta anyának a zárójelentés, ezzel szinte hazazavarva kisfiamat. Erre persze egyből telefon a nőgyógyásznak, hogy ez a helyzet, és hogy tényleg hazamehetnek-e. A válasz igen volt, erre egy (felébresztős) telefon apának, hogy mehetünk haza! Mire észbe kaptam, anya már le is szervezte az egész hazautazást :)
Itthon kisebb káosz volt, rossz apa kicsit sokmindent hagyott az utolsó napra, de apa már csak ilyen :)
Első éjszaka ennek fényében kicsit nyűgös is volt, úgy hajnal háromig, addigra azt hiszem belejöttünk szinte mindenbe. Azóta azt hiszem, leginkább angyalkának lehet nevezni. Peluscsere, kaja, böfi, fekvés, alvás. Ma estére odáig fajult a helyzet, hogy az este tízórás etetésért már nem is akart sírni, inkább csak felkelt és nézelődött, a pelenkázásig szinte egy hang se jött ki a torkán.
Persze nem vagyunk vérprofik, néha akad egy kis fejbillenés, bénáskodás pelus/ruhacsere közben, de legalább nem lettünk Parás Szülők, akik megfogni is alig merik a gyereket, nehogy eltörjön.
Most eljött az alvásidő, hátha Bence baba is úgy gondolja, hogy a kedvenc szülei is alhatnak, nem csak ő. Ha olyan lesz a helyzet, mint tegnap hajnalban, akkor nem sok félnivalónk van :) Ó pardon, a lényeg lemaradt...

Polonkai Bence, 2009. február 2, 17:35, 58 centi, 3750 gramm, picit pálcikaember, de nem nagyon, és üdvözli a világot :) Szóval az úgy volt, hogy éjszaka ismét bementünk a kórházba, de most már a Jánosba, merthogy kedvenc nőgyógyászunk ott (is) praktizál. Korán reggel burokrepesztés, infúzió-hegyek, baba próbálkozott is, de sajna nem fért ki. Így aztán 17:20-kor anyát betolták a műtőbe, és 17:45-kor már a kezemben volt a kis csöppség, anya puszijával a kis buksiján. Szerencsére anya végig ébren volt, így egy picit lehetett nála. Aztán mikor épp letettem a telefont miután a leendő nagypapával beszéltem, elviharzott a szülőszoba mellett a szülésznő, és csak annyit kiabált be, hogy itt egy baba. Rohanás ki, ismerkedés a kis csöppséggel, első sztárfotók a pelenkázón. Aztán megkaptam a kezembe. Kedves uraim, akik úgy gondolják, hogy nekik sose kell gyerek! Üzenem nektek, hogy ne hagyjátok ki. Persze lehet hogy ehhez családcentrikusnak kell lenni, vagy nem tudom. Mindenesetre azt a boldogságot nem lehet leírni. Csak az volt a baj, hogy viszonylag hamar elvitték az újszülöttosztályra, ringattam volna még jódarabig. Aztán lementünk, levittük anya cuccait a kórterembe, szegényt hatágyasba tették, ahol ráadásul épp nagy látogatóidő volt. Reméljük, holnapra összejön az egyágyas, ahova én is bármikor bemehetek, és Bence baba is anyával lehet folyton. Anya egyébként jól van, az előbb meg is üzentem neki hogy véletlenül hazahoztam a telefonját és ne keresse. A szülésznő szerintem minden rendben, kapott fájdalomcsillapítót, szóval lassan sínre kerül minden. Most már csak itthon kéne rendet rakni :D Miután a mai vizsgálaton a doki jól beparáztatott minket, hogy a +9 nap mennyire sok már és hogy rég meg kellett volna indítani a szülést, meg azután, hogy anya pocakja megint görcsölni kezdett, úgy döntöttünk, hogy beadjuk anyát a János kórház dolgozóinak kezei közé. Emlékeim szerint 11 körül indulhattunk, és nagyjából fél kettőkor keveredtem haza. Azóta még nem igazán sikerült elaludni, remélem anyának jobban megy :) A doki szerint baba és anyukája teljesen rendben vannak, de azért ő megmondta előre :) Anyának így már nincs már dolga, mint hogy várjon a baba érkezésére. Apa pedig... pakol takarít dolgozik. Tessék sajnálni, én úgysem sajnálom magam. Kicsit még élvezem is, hogy ilyen kis feladatkupac szakadt a nyakamba. Azért remélem hamar hazajönnek :) Eljött a +2-edik nap, baba viszont nagyon jól érzi magát odabent. Épp a kórházban csücsülök, anya CTG vizsgálaton meg flometrián kénytelen részt venni. Persze statisztikailag holnap kéne születnie, de ezt valahogy senki nem veszi figyelembe, és folyton ilyen vizsgálatokra kell járni. Mi meg csak várunk, hátha pocaklakó úgy dönt végre, hogy már nem akar pocaklakni. Sok szempontból jobb lenne, pl kevesebb lenne a rokonok telefonszámlája, akik mostanában sokat telefonálgatnak, hogy mizu. Ez persze kedves tőlük, örülünk a törődésnek :)
Még írnom kéne egy csomót, amíg anyát kiengedik a CTG fogságából, de kifogytam az ihletből. Folytatjuk... :D Anya ma megünnepelte utolsó "szingli" szülinapját, kapott tőlem tortát is. A torta készülésének kb 60%ánál közölte velem, hogy olyan mintha odabent elindult volna valami. Aztán ünnepeltünk, aztán jött egy kis izgalom, "mintha ki akarna jönni". De nem akart, egy kis langyos zuhany elvette a kedvét a dologtól. Végül egy kis filmnézés után ismét eljött a mozgolódás ideje, minek okán anya arra jutott, hogy ezek leginkább jósló jellegű dolgok, de azért szerezzünk egy stoppert valamelyik telefonra, hogy mérhesse a hosszukat :) Persze palmra annyi ilyen kütyüm volt, hogy nem fértek el a kártyán, a telefonjainkra meg egyet sem találok :) Vettünk még kedden légzésfigyelőt. Ma el is jutottam odáig hogy kipróbálom. Megállapítottuk, hogy ha valami furcsa és különleges oknál fogva mi mégsem ébrednénk fel arra, hogy riaszt, a gyerek tuti magához tér és ordítani kezd, következésképpen levegőt is vesz. Szóval kiváló konstrukció. Remélem nem csak az elméletben működik :D Persze a legjobb lenne ha nem is lenne szükség rá. Ma rájöttem a babaillat titkára. Mivel már nem sok van a csöpp születéséig, elkezdtük kimosni az első napokra szükséges dolgokat. És aztán mikor ma este kutyasétáltatás után bejöttünk a lakásba, már a jó kis babaillat fogadott. Én valamiért mindig azt hittem, hogy ez valamiféle kencefice - babaolaj, popsikenőcs - keverék illata. De nem. Ez a mosópor, vagy az öblítő. Még nyomozok, majd közlöm a végeredményt :) Kicsit rég volt már hogy nem írtam egy szót sem, mert helyette minden mást csináltam. Szánom-bánom bűnömet, de ím' egy kis update:

Gyerkőc most már 2 kiló fölött mozog, méghozzá nem is kicsit! Folyton integet, táncol, csuklik :) Ráadásul a nőgyógyász, aki eddig 100%-ra mondta hogy leány lesz a gyermek, most már egész biztos benne hogy fiú. Most már csak januárnak kéne lennie, hogy kiderüljön mi is az igazság :D
Anya nagyon jól bírja, nagyon büszke vagyok rá :) Kicsit néha fáj, mert erősen integet, talán egy pár bordát is letört már a kisfiam, amivel néha bökdösheti belülről, de ő tűri kitartóan :) A gyerekem már majdnem egy kiló. Kevesebbet rugdos mint eddig, de ez szerintünk azért van mert kevesebb a hely. Mondjuk szerintem ettől pont jobban kéne fészkelődnie hogy kényelmes legyen a hely, de persze tévedhetek is, már majdnem 26 éve nem voltam ilyen szűk helyre bezárva :) Na most meg lány. Azt hiszem attól függ ez a dolog, hogy éppen ki nézi. Majd ha sikerül, elmegyünk a 32. héten is 4D-re, ott tuti megint farfekvéses lesz és fiú. Most fejfekvéses és lány. Ha eddig nem örültem volna mindkét "verziónak", akkor most már igen, mert már úgyis összezavart minket a sok orvos :) Voltunk ma 4D ultrahangon és jó volt. Nagyon :) Kicsit ugyan csalódtam, mert több 4D részre számítottam, viszont: láttam a lábszárát, az ujjait, a gerincét, az ujjait, a gyomrát (na jó, ez picit azért morbid) és az arcát. Tiszta apja ez a gyerek :D Ráadásul a doktornéni azt is mondta, hogy szerinte 100% hogy fiú, mutogatott is valamit ami szerinte a here (ezt még el tudtam hinni), meg hogy itt a fütyije (ezt már nem tudtam beleképzelni, de biztos igaza van). Csomószor elképzeltem már hogy milyen lesz ha lányom lesz, erre most kezdhetem elölről az egészet :) De boldog vagyok nagyon, van kép is, és most megyek aludni :) Úgy fest, hogy ez a gyermek valami nagyon durva verekedős sztár lesz. Olyan öklös-sorozatokat nyom néha, hogy ihaj. Legjobb mikor Kóficcal bokszol: Kófic dorombol Nia hasánál, erre a gyerek bokszolni kezd. Ezt Kóci valószínűleg érzi, azt hiszi simogatja valaki, ettől még jobban dorombol, és így megy ez tovább, remek példaként az öngerjesztő folyamat címszóhoz :) Megcsináltam gyorsan a képtár részt is, egy szem képpel, ami itt vagyon: katt. Mint azt már beígértem, íme első gyermekem első saját menüpontja. Ide kerül majd minden, ami vele kapcsolatos és ráadásul hír, legyen az pici vagy nagy. Képtár is lesz, de majd csak picit később. Egyelőre úgysem tudnék sok képet feltenni róla, mivel nincs :S